Prológus

Prológus

   A Siara Street egy kisgyermek boldog nevetésétől visszhangzott. A sötétben a ház felé tartó nőalak egy pillanatra elmosolyodott, de a mosoly szinte azonnal eltűnt az arcáról, és újra átvette a helyét a mérhetetlen szomorúság. A hetes számú ház előtt megállt, úgy látszott, meggondolja magát, de aztán mégis az ajtóhoz lépett. A kezében lévő csomagot a lábtörlőre tette, ismét habozott, majd lassan elindult visszafelé. A kosárból hirtelen gyereksírás hallatszott, mire az anya megtorpant, és azt suttogta: „Ég veled, kicsim!” Majd némán zokogva egy kavicsot emelt fel a földről, és vissza se nézve elfutott.

   Nemsokára egy fiatal nő nyitotta ki az ajtót, karjában az egyéves kislányával. Azonnal meglátta a kosarat és az azon lévő levelet, és aggodalom ült ki az arcára a sebtében kitépett füzetlap láttán. A lapon egy rövid, kézzel írt üzenet volt.

Anna!

Sajnos igazam lett. A férjem ma hozta a rossz hírt, rájöttek a titkunkra. Nem tudom, meddig élhetünk még, ezért nehéz szívvel, de itt hagyom Angel-t, mert tudom, hogy mindent megtesztek, hogy ne essen baja. Kérlek, nagyon kérlek, neveld fel őt, és szeresd saját lányodként! Be kell fejeznem, mert bármelyik percben itt lehetnek értünk, és fel kell készülnünk, bár nincs sok esélyünk. Mindent megpróbálunk! Lélekben örökre veletek, barátnőd: Lina

   A nő arcán könnyek peregtek, miközben felemelte a kosárban érkezett, meleg takarókba bugyolált csecsemőt. Arcán felismerte legjobb barátnőjének gyönyörű vonásait. A kisbaba hirtelen felébredt mély álmából, és szépséges lila szemeivel kíváncsian körülnézett.  A nő saját lánya átnézett anyja válla felett, a két gyermek tekintete egy hosszú pillanatra összefonódott, majd az idősebb lány elmosolyodott, odalépett az édesanyjánál lévő kislányhoz, és megölelte. A nő a könnyein át elmosolyodott, és halkan azt mondta: -Szia, Angel! Szia… kislányom!

   Ugyanekkor London szélén egy kis házban egy nő és egy férfi kapkodva igyekezett összepakolni azt a kevéske tárgyat, amit a magukénak mondhattak. Hirtelen az egész épület megremegett, de ennek nem volt köze az odakint órák óta hihetetlen erővel tomboló viharhoz. Újabb ütés, és az ajtót erősítő első vaspánt engedett. A nő és a férfi remegve átölelték egymást, és némán nézték, ahogy a követező pánt is megadta magát. Néhány perc alatt a kinti támadók győzelmet arattak az ajtó felett, és berontottak a házba. Rövid ideig küzdöttek, majd a túlerőben lévők másodpercek alatt végeztek a két áldozattal.